Rólam

Szeretettel üdvözöllek a honlapomon!

Tóth Czere Istvánné, Éva 64 éves nyugdíjas vagyok. Az életem kemény fordulatokban gazdag volt. Nem célom, hogy siránkozzak, hiszen ezt soha nem tettem, de sokszor éreztem úgy, hogy elegem van mindenből. Minden egyes esemény, legyen az jó vagy rossz élményt kiváltó történet, fontos lenyomatot hagyott bennem. Az életem térképén a tapasztalatok jelölték ki az utakon azokat a nyomvonalakat amelyek meghatározták az életutamat. Ezt a virtuális térképet nézegetve, ma már tudom, hogy sokszor én magam nehezítettem meg saját sorsomat, amikor egy-egy problémán, élethelyzeten éppen csak átevickéltem, – szinte áldozatnak érezve magam-  anélkül, hogy a megjelenő problémát, nem, vagy nem elég céltudatosan kezeltem, a cselekvéseimet nem célirányosan, tervezetten formáltam. Sokszor csak hagytam magam sodródni az élettel, de ez éppen csak a túlélésre volt elég. A „Majd csak lesz valahogy” és a „Semmi tart örökké” közhelyek, bizony a lusták megoldása. Ezekkel kitörni a mélypontokról nem lehet, sikeres életutat építeni, pedig pláne nem!

Ma már tudom, a legnagyobb nehézséget éppen ezzel okoztam magamnak, hogy nem voltam elég tudatos, nem éltem azzal, hogy előre meghatározott utat jelöljek ki magamnak, hiszen sokszor volt könnyebb a körülményeket hibáztatni. Vannak alaphelyzetek az életben amelyek nem egyszerűek, így nekem sem volt könnyű két gyereket egyedül felnevelni, beteg szülőt sok éven keresztül ápolni. A mindennapi életben maradásért inaszakadtáig dolgozni, munka mellett diplomát szerezni, a munkában nőként megélni, hogy bárhogy is bizonyítasz, a szakmádban mégis a jól húzó ló szerepét megélve, előléptetéseknél mindig a második sorral megelégedni.

Egyszerűbb volt sodródni? Igen lehet! Egy dolog azonban igen komoly segítségem volt az életutamon, ez pedig a stabil értékrendem, a helyes önértékelésem, biztos erkölcsi normáim. Erre neveltem mindkét gyerekemet is, sikerrel. Két okos, becsületes ember cseperedett fel a kezeim között. Az évek során egy dologra biztos, hogy nem figyeltem! Az egészséges életmódra!

A stresszes élettel együtt járt az úgynevezett civilizációs betegségek begyűjtése! A megjelenő újabb és újabb tünet, vagy betegség beköszönésével (cukorbetegség, magas vérnyomás és a többi) mindig úgy éreztem: Erre most nem érek rá! Együtt éltem a kialakult egészségügyi problémákkal, tudomásul vettem, de semmi értelmes dolgot nem tettem azért, hogy kezeljem azokat!

Most, nyugdíjasként, volt időm alaposan elemezni az életem eseményeit, a „térképemen” kialakult utak, mellékutak rajzolatát vizsgálgatni,  és általában nyitottabban szemlélni az élet nagy kérdéseit.  Ma már sokkal több információ, életvezetési tanács érhető el különböző fórumokon, rengeteg szakkönyv jelenik, amelyek segíthetnek a személyiség fejlődésében, az egészség megőrzésére irányuló cselekvési terv kidolgozásában.

Szándékaim szerint Veled és minden kedves látogatóval szeretném megosztani azokat a tapasztalatokat melyeket átélve, megértve, más számára is felhasználható következtetésekhez vezettek. Az életem sok érdekes, meglepő, tanulságos eseménye arra adott inspirációt, hogy történeteimet megosszam a kedves olvasóval. Bízom benne. hogy az életem „margójára írt jegyzeteim” -mel néhány kellemes, tanulságos percet szerezhetek minden olvasómnak. Reményeim szerint, olvasmányaim, tanulmányaim során, nem utolsó sorban az egészséges életmód kialakításának során szerzett tapasztalataimmal, ismereteimmel talán másnak is segítségére lehetek egy céltudatos élet felépítésében. Szeretnék olyan apró praktikákat közzé tenni, amely kinek-kinek apró megoldást jelenthet az egészséges élet kialakításában, a személyiségének fejlesztésében.

Baráti Üdvözlettel:

Tóth Czere Istvánné, Éva